Egyéb, Lelkizés

Rövidke visszatérés | blog

ID-10055819Több, mint egy hónap eltelt mióta utoljára írtam az oldalra. Sejtettem,hogy így lesz nyár végére a motiváció is eléggé megcsappant az íráshoz, de természetesen szeretném folytatni, ahogy majd időm engedi – vagyis majd őszi,téli,tavaszi szünetben és az érettségi után. Sajnos iskolaidőben élni is alig van idő a táncpróbák és a tanulás mellett, nemhogy még blogolni. Ha pedig időm lenne, akkor kedvem nincs, ha ráerőltetem magamra pedig csak szörnyűbbnél-szörnyűbb bejegyzések születnek. Emellett azt érzem, hogy egy keveset változtam szeptemberre, értem azt hiszem, máshogy tekintek a dolgokra, szeretnék rengeteg dolgot jobbá tenni végre, most már érzem, hogy van miért. Részben az érettségi miatt van, 18 éves fejjel fel kellene nőnöm , mivel látom hogy az eddigi látásmódom,érzéseim nem egy felnőttéi. Másfelől a barátaimnak és a fiúknak köszönhető, végre látom, hogy van kire számítani úgy igazából, sok idő óta először. Nem tudom titeket ez hogy érint/érintene, de nekem ez rengetek erőt ad.

Az életemben bekövetkezett változások hatására a blog mellett szeretnék újabb elfoglaltságot magamnak. Szeretnék idővel elindítani egy honlapot és talán később egy vállalkozást is, ami honlapszerkesztéssel foglalkozik. Ezzel össze tudnám kötni a kellemeset a hasznossal. Egyrészt gyakorolni tudom a leendő szakmámat, az informatikát és lefoglalni magamat,embereknek segíteni. Nem mellesleg némi pénzt is hozhatna a konyhára.

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, én örülök hogy végre időt tudtam szakítani a blogolásra. Ugyan totál betegen írtam, de valahogy mégis több tartalom van ebben a bejegyzésben, mint a legtöbb régebbiben.

Hallgassátok meg ezt a számot, mely a hangulatomat tükrözi, kissé még melankolikus, de érezni benne a reményt.

Reklámok
Lelkizés

Egy barát elvesztése..

ID-100339822Nem igazán szeretek/szoktam magamról írni, beszélni még annyira se. De ez egy olyan téma, amivel (amellyel ,ezt sose tudom) valószínűleg mindenki találkozott már, ha nem meg csak örülj, hogy (még) nem.

Általában az embernek vannak barátai,persze sokakkal előfordul, hogy nincs bizonyos körülmények miatt, ebbe most nem mennék bele.
Ezeknek a nagy része /saját tapasztalat alapján mondom ezt/ sajnos csak haver, oké jól elvagytok együtt, mentek ide-ide, de az érzéseidről,kis titkaidról mégse tud. Ő számíthat rád bármikor, viszont ha te kérnél valamit, akkor mindig van ami/aki fontosabb nálad. Egy idő után ezt megunod,úgy döntesz elég volt, aztán te vagy a köcsög, ő megtett érted mindent te viszont ejted őt..

Aztán akit addig a barátodnak – de legalább haverodnak – gondoltál a dolgaidat elmeséli másnak, áskálódik ellened, hazugságokat terjeszt rólad ..ki tudja mit tesz még. Ráébredsz, hogy milyen hülye voltál, minek bíztál meg ilyen emberben, még nagyobb a csalódás, ha netalán nem csak egy haver/barát volt..

Próbálsz új emberekkel ismerkedni, minél több időt emberek között lenni, hátha. Ha szerencséd van találsz valaki mást, viszont nehéz megbízni benne, mert félsz hogy ugyanolyan “jó” barát lesz mint az előző. Még ha sikerül is örökre megmarad benned az a lelki seb, amit a barátság elvesztése okoz. De akármilyen nehéz is, össze kell szedni magunkat és szerezni új barátokat, nem kell hogy sok legyen, inkább legyen csak egy igaz barát, mint több akit nem érdekelsz. Tudjátok, ebben az esetben is a minőség számít és nem pedig a mennyiség. Idővel pedig majd rájössz, hogy az is kellett ahhoz, hogy olyanná válj amilyen vagy,elvesztettél egy havert, de “kaptál” helyette egy igaz barátot.

Ezt a cikket ez a bejegyzés ihlette. Egyébként is komolyabb témáról szeretek írni leginkább, viszont ez egyben a legnehezebb is, kell egy jó ötlet és profi kivitelezés, és persze picit ki kell tárulkozni.